Benyomások

Nagyon sok dolog volt, ami nagyon tetszett, ill. tetszik az USA-ban. New York-ban pl. nagyon egyszerű a tájékozódás. Vannak a nagy sugárutak 1-12-ig, meg a szintén számokkal ellátott keresztutcák. A forgalom is olyan, hogy a legtöbb egyirányú, de lehet tudni, hogy a páros sugárutak mennek északnak, a páratlanok délnek, a páros keresztutcák keletre, a páratlanok meg nyugatra. Ettől a belváros eltér, ill. van a Broadway, ami kicsit másképp működik, ill. van 3 sugárút, aminek neve van. Az 5. sugárút választja el a keleti és a nyugati oldalt, ez még extra segítség a tájékozódáshoz.

A közlekedés városokon kívül is sokkal egyszerűbb, mint itthon. Az autópályáknál pl. nem feltétlenül a következő nagyváros nevét írják ki, hanem az égtájat, tehát ha pl. nem tudod melyik a következő nagyváros, de tudod, hogy észak felé kell elindulnod, akkor nyert ügyed van, ha addig még épp nem kapcsolt be a GPS (saját tapasztalat):). Az is jó, hogy a közlekedési lámpák nem közvetlenül fölötted vannak, hanem a kereszteződés túloldalán, így nem kell kitekert nyakkal várni a zöldet. Nagyon tetszik, hogy a legkisebb utakon is vannak olyan szakaszok, ahol 1-2 km erejéig 2 sávossá válnak, hogy nem ragadj be lassú autó mögé, ha esetleg valamiért nem tudnád megelőzni (itt jegyezném meg, hogy automata váltós autóval nem olyan könnyű előzni :)). Ha nincs másik sáv, akkor vannak kisebb kiállók, és ki is írják, hogy a lassú autóknak tessék elengedni a forgalmat. Van ahol pl. szabály, hogy ha 5 autó felgyűlik mögötted akkor meg kell állnod. Általában be is tartják, itthon egy ilyen esélytelen lenne...
Aztán az is nagyon tetszett, hogy az autópályák lehajtói előtt ki van táblázva, hogy a következő kihajtónál milyen kajáldák, hotelek, benzinkutak vannak, Minden államnak van saját útjelzése, és az államon belüli utakat ilyen táblán jelzik. A különböző úttípusoknak is van, ez is segít a tájékozódásban. Pl. Utah-ban egy kaptár képébe van beleírva az út száma, láttuk is azt a hegyet, ami az alapot adta hozzá :)

Ígértem még, hogy írok a gyógyszertárról. Szóval itt a gyógyszertárat úgy kell elképzelni, mint pl. a DM-et, csak kb kétszer akkora. A felében recept nélkül kapható gyógyszerek vannak minden mennyiségben, a másik felében olyan dolgokat, mint itthon a DM-ben is, de lehet kapni fagyasztott kajákat, édességet, rágcsálnivalókat, apró ajándékokat, játékokat, na meg alkoholt is :) A receptre felírt gyógyszereknek van egy külön része, ott vannak a gyógyszerészek :) Mi két ilyen nagy láncot fedeztünk fel, az egyik a CVS, a másik a Wallgreens. New Yorkban volt még több is, de azoknak nem jegyeztem meg a nevét, ill. valahogy az is a Wallgreenshez tartozik. Ami viszont érdekes volt, hogy a Riccolának lehet kint olyan cukrait kapni, amit sehol máshol nem láttam Európában, de kint is csak ezeken a helyeken a torokfertőtlenítő cukorkák mellett árulják. Mondjuk van olyan hatékony, mint egy Strepsils az tény, és sokkal finomabb :)
Ennyi volt a nagy kaland beszámolója, akit több is érdekel kérdezzen élőben :) Köszi, hogy virtuálisan követtetek minket :)

Utolsó két nap New Yorkban

Bő 24 órája vagyunk itthon, hajnali 2 van és nem tudok aludni, úgyhogy leírom hogyan ért véget a nagy út.
9-én reggel indultunk Vegasból vissza New Yorkba. Fájó szívvel megváltunk a reptéren Charger barátunktól, reggeliztünk egyet, aztán felszállás. 9:45-kor ment a gép, így korán kellett kelni, hát nem ment egyszerűen. A reptéren a check-in-nél szokás szerint nagyon kedvesek voltak. Jól kicentiztük mindhárom bőröndöt, ezért kaptunk is elismerő szavakat :) Az út két részből állt, ezt már írtam korábban, de azt nem, hogy mekkora élmény volt az út eleje. A Grand Canyon felett repültünk el, és olyan tájak felett, amerre az elmúlt napokban jártunk. Hát megfogalmazódott bennem, hogy ha legközelebb erre járunk, akkor egy helikopteres túrát kellene kipróbálni, mert innen teljesen más volt, mint ott autózva, meg sétálgatva. Nem sikerült jó képet lőnöm róla, de azért mutatok egyet:

Este 8 körül értünk New Yorkba, a La Guardia reptér, amiről nem hallottunk túl jókat megint teljesen rendben volt. A gép szerencsére úgy szállt le, hogy gyönyörű rálátásunk volt a városra. Sajnos nem vettem videora a leszállásunkat, pedig terveztem és kellett is volna. A reptér víz mellett van, és most a víz felől történt a leszállás... Hát kicsit aggasztó volt nem látni a betont, tisztára olyan volt, mintha a pilóta a vízre akarta volna letenni a gépet. Mivel 3 db közel 23 kilós bőröndünk volt és fáradtak voltunk nem akartuk az olcsó de körülményes bejutást választani megint, ezért taxival mentünk a hotelhez. Nagyon jó döntés volt, mert kb. fél óra alatt a ház előtt voltunk, és 40 dollár volt borravalóval, meg alagút-díjjal együtt, ami fejenként 6 dollárral több és legalább egy órával rövidebb volt. Manhattanbe hídon, vagy alagúton lehet bejutni mindkét oldalról. Ezek fizetősek, és nagyon fura volt, hogy a díj hozzáadódott az út összegéhez. Én azt gondoltam, hogy a taxisoknak van valami éves matricájuk vagy mi és lehet, hogy van, de keményen kifizettetik az utassal...
Az utolsó szállásunk az Empire State Building mellett volt, Hotel Stanford. Egy régebbi épület, a koreai negyedben, és felár nélkül kaptunk junior lakosztályt, hát elfogadtuk nagy duzzogva, kellett a hely a bőröndöknek :) Mondjuk a szobára meg az épületre is ráférne egy felújítás, de amúgy teljesen redben volt, ráadásul rengeteg metró megáll ott, mert ott van a Penn Station is, ami az egyik nagy központi pályaudvar.
Este még lementünk keresni egy helyet, ahol ehetnénk. Bementünk egy pizzázóba, kértünk 3 szelet pizzát, és mikor a harmadikat úgy kértük, hogy mindegy csak hús legyen rajta, akkor a srác ránk csodálkozott és közölte, hogy ez egy kosher vega pizzázó :) Utána vettük észre, hogy szinte csak zsidók vannak bent, de teljesen jó volt, nagyon bejött.
Csütörtökön borús, esős idő volt, így kialudtuk magunkat, aztán elmentünk ebédelni a Five Guys gyorsétterembe, ami rajta volt a listánkon, mint behúzandó tétel, aztán sétálgattunk a városban, elmentünk a vasalóházhoz, de akkor nagyon elkezdett esni az eső, így bemenekültünk egy Lego boltba, ahol az egyik kollégina részére gyorsan körbe is fotóztam a helyiséget :) Az eső nem akart elállni, így visszamentünk a szállodába és a bárban búcsúztunk a nyaralástól a happy hours kereteink belül :) A sörök, a borok és a well drinkek voltak féláron. Nem tudtuk mik azok a well drinkek, de kiderült, hogy azt hívják annak, amikor az alkoholt összeöntik valami üdítővel, pl. a vodka-narancs is ilyen.
Másnap szept. 11. volt, a tévében csak a megemlékezést lehetett mindenhol élőben látni, fura érzés volt :( A csomagok utolsó simítása után nyakunkba vettük a várost és először megnéztük a High Line-t. Ez régen vasút volt, ami a magasban ment, de bezöldesítették, parkosították és most egy sétáló utca szerűség. Nagyon bejött. A 30.utcától lesétáltunk rajta a 23-ig. Ott kerestünk egy Chipotle-t, ami egy mexikói jellegű gyorsétterem és nagyon bejött. Itt nem hamburgerek vannak, hanem először eldöntheted, hogy buritoba kéred, vagy tálba, vagy valami harmadikba, amire nem emlékszem. Aztán választani kell húst, meg 2féle bab és rizs közül. Utána jönnek a belevalók (pl. salsa-szósz, tejföl, sajt, guacamole szósz, stb.), és kész. Kár, hogy csak legvégén próbáltuk ki, de majd legközelebb már ezt is tudjuk :)
Innen átmetróztunk Brooklynba, meg akartuk nézni a Manhattan hidat és visszasétálni a Brooklyn hídon. Meg is tettük, egy baj volt, hogy a híd tele volt turistákkal, akik néha kicsit bosszantóak voltak. Miután átértünk még elmetróztunk egy helyszínhez a Gossip Girlből, amit meg akartam nézni, búcsúzóul pedig ettünk egy szelet pizzát a kedvenc helyünkön a Rockefeller Centerben és kipróbáltuk a Ben&Jerry's fagyit, amit évek óta nézegetünk de megfogadtuk, hogy csak itt fogunk enni. Hát iszonyat finom volt, feltette a koronát a napunkra :)
Innen csak 2 metróra volt a szálloda, így leutaztuk az utolsó összeget is a metrókártyáról, felszedtük a csomagjainkat, és irány a reptér. Megint olyan bérelt autóval mentünk, mint előző esetben, de a JFK messzebb van így ez kicsit drágább volt, 70 dolcsi. Sajnos a legforgalmasabb időben mentünk, nagyon nagy dugó volt, de szerencsére korán indultunk így minden rendben volt. A pasi mondjuk elég durván vezetett, meg egyszer megállt egy benzinkútnál és bement wc-re, el is határoztuk, hogy nem adunk borravalót, de kb. kierőszakolta magának...
A hazaút sajnos nem volt túl jó olyan szempontból, hogy éjszakai repülés volt, de mi nem tudtunk aludni a gépen, csak olyan 10 perceket néha. Aztán Zürichben 7 órát kellett várni a csatlakozásra, próbáltunk ott a padokon aludni, de az sem ment nagyon, így eléggé fáradtan értünk haza kb. 35 órán át nem aludtunk.
Ami viszont nagyon jó volt, hogy a New York-i rokonok épp Pesten vannak, így velük töltöttük a vasárnap estét és ez tökéletes átvezetés volt a nyaralás után :)

Las Vegas

7-én este érkeztünk meg Vegasba, és a New York, New York nevű szállodában voltunk ugyanúgy, mint 2 éve. Sajnos nem tudtak pontosan olyan szobát adni, mint amit kértünk, de cserébe elengedték a resort fee-t ami minden vegasi szállodában plusszban jön a szobára, ez tartalmazza az internet, meg a parkolás, meg ilyenek árát. Nem opcionális, nem is értem miért nem adják hozzá egyszerűen a szoba árához. Illetve értem, ez a marketing benne. Szóval kárpótlásul ezt az összeget elengedték, de teljesen rendben volt az is, amit kaptunk. Mivel egyeseknek szülinapja volt, ezért idén egy jobb kilátással rendelkező szobát foglaltunk, és ez a része rendben is volt. A 25. emeleten voltunk, és az MGM-re, a Tropicanara és az Excaliburra, valamint a reptérre láttunk rá. Én nagyon élveztem ágyból nézni a fel- és leszálló gépeket. J A kigyulladt British Airways gépet már csak utólag láttuk, akkor épp nem voltunk a szobában, mikor a tűz volt.

Szóval a szálloda hatalmas, a szobakártyához térkép is jár, hogy megtaláld amit keresel. Több lift van, és nem minden lift megy minden helyre és minden emeletre, nekünk a Century A lifteket kellett használni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ezek a liftek csak a 18. emelettől fölfelé közlekedtek, nagyon gyorsan :)

Szóval mivel 7-én este magyar idő szerint már 8-a volt, ezért elkezdtük az ünneplést. Úgy indult, hogy csak a gyógyszertárba ugrunk le egy sörért (igen, jól írtam, majd még írok róla részletesen :)), aztán iszunk valamit a szálloda egyik bárjában, de visszafelé nagyon jó illatok jöttek ki a Diablo nevű helyről, és gondoltuk beülünk enni valami apróságot. Rendeltünk egy guacamoles előételt, meg egy héjában sült krumplit baconnel, sajttal, tejföllel, de akkor adagokat hoztak, hogy nem bírtuk megenni. Volt egy akciós kuponunk is, amit az utcán osztogattak, így 1 sör áráért kaptunk kettőt, valamint én ittam egy koktélt. Na az is olyan hatalmas volt, hogy csak néztem. A helyen amúgy lehet úgy fizetni, hogy a szobaszámlához írják, ez jó megoldásnak tűnt nekünk is. Érdekes, hogy Vegasban több helyen láttunk olyat, hogy ha 6-8 fő vagy nagyobb társaság ül be valahova, akkor automatikusan hozzáadnak a számlához 18% borravalót. Kaja után még kicsit kipróbáltuk a szerencsénket pár gépen, de nem jött most össze semmi :(

A másnap szolid ünnepléssel telt. Reggel csomagokat rendeztünk (koppra befértünk a 3 bőröndbe, nevettek is a reptéren, hogy jól kiszámoltuk :)) , aztán elmentünk ebédelni a Bellagio hotel all you can eat részébe (The Buffet), ahol 25 dollárért nagyon finom kajákat ettünk. Pont azt beszéltük, hogy ez kb. otthoni áron volt, mint a Trófeában, de a helyszín, a választék, a minőség, az magasan verte az otthoni állapotot. Több szállodának is van ilyen all you can eat része, az ár a napszaktól függően változik, de lehet napijegyet is venni. A szomszéd szállodában (Monte Carlo) 38 dollár volt a napijegy, lehet, hogy legközelebb kipróbáljuk :)

Este még mentünk egy búcsúkört a Chargerrel, aztán elmentünk a Bellagio szökőkútjához, ahol 15 percenként van előadás. Nagyon szép volt most is, de épp nem a legjobb zenéket fogtuk ki, 3-at vártunk végig. Utána inkább felmentünk a Paris Paris szállodához tartozó kis-Eiffel torony tetejére, és onnan néztük a kilátást, meg onnan is megnéztünk egy szökőkutas előadást. Ami vicces a dologban, hogy a pénztárnál derült ki, hogy szülinaposok ingyen mehetnek fel, így spóroltunk 22 dolcsit :) Gyönyörű volt fentről a kilátás, csak ajánlani tudom. 

Calico

Azt hiszem valahol LA-ben hagytam abba a beszámolót. Most épp repülőn ülünk kb. még 2 óra New York. Most úgy jöttünk, hogy Kansas Cityben megállt a gép, kiszállt egy csomó ember, aztán eredetileg nekünk nem kellett volna kiszállnunk, de késett kb. 1,5 órát a gép, így mondták, hogy menjünk ki mi is, de a csomagjainkat hagyhatjuk, így megmarad a helyünk. A reptér maga nem túl nagy, de volt ingyen wifi így elütöttük az időt.

No de térjünk vissza a címben szereplő városra. Az LA-ből Vegasba tartó úton terveztünk egy kis kitérőt, a Calico nevű szellemvárost. Eddig mindig tervben volt, hogy megnézünk valamilyen szellemvárost de sosem jött össze. Itt a vadnyugaton elég sok van belőlük, ha jól tudom a többségük bányászváros volt még a nagy aranyláz idején működtek, aztán volt ahol „csak” ezüstöt találtak, ilyen volt Calico is. Viszonylag egyszerűen megközelíthető, Barstow mellett kell lejönni az I-15-ös autópályáról, és onnan még pár km. Amúgy vicces volt, mert azt találtuk ki, hogy Barstow-ban ebédelünk majd, és amit beírtunk helyet a GPS-be, az nem volt épp ott, viszont bevitt minket egy jó nagy outletbe J Mivel 1-2 dolgot még meg akartam nézni, így az ebédet lesétáltuk egy kis vásárlással, aztán irányba vettük Calico-t. Érdekes hely, de iszonyat meleg volt, 40 fok körül, vagy kicsit több. Szerencsére nem voltak nagyon sokan, a belépő sem volt drága. Csináltunk egy csomó képet, aztán beültünk egy kis helyi vendéglőbe, inni egy limonádét, egy kávét, meg rendeltünk egy adag sült hagymakarikát, ami meglepően finom volt, ajánlom ha valaki arra jár. A hely amúgy nagyon vicces volt, mert minden asztalon volt kis fémvödörben földimogyoró, és pucolni a földre kellett J Látszott, hogy voltak akik zavarban voltak tőle, és nem merték a földre dobni a szemetet, mi élveztük.

Mutatok pár képet a helyről, ill. a Chargerről, akitől tegnap nagyon fájó szívvel de meg kellett válnunk :(:

Los Angeles 2.

Tegnap megfogadtuk, hogy többet nem jövünk nagyvárosba Labor Day Weekenden. Mindenhol iszonyat tömeg, dugó....Voltunk Target-ben (helyi Interspar), vettünk bőröndöt, aztán elmentünk élőben megnézni a Modern családból Claire és Phill házát, majd a Mulholland drive-on autóztunk egy csomót. Ez az út fent visz a hegyen, és itt laknak az igazi nagy szupersztárok, meg a nagyon-nagyon gazdagok. A házakból csak távolról lehet látni valamit, szemből, másik útról, ha elautózol előtte csak a nagy kerítést, növényeket, meg egy befelé vezető utat lehet maximum látni. Vannak szervezett utak, kisbuszokkal hozzák fel az embereket, és távolról mutogatják a híres emberek házait. Itt is volt pár komoly autó, lehet h celebek mentek előttünk/jöttek mögöttünk :) Mutatok képeket:

Durva volt amúgy, mert celebet nem láttunk, de találkoztunk egy hegyi farkassal, és majdnem elütöttünk egy kis őzet. Iszonyat nagy a szárazság Californiaban, és sz állatok is egyre közelebb jönnek az emberekhez.
Este még le akartunk menni a Santa Monica Pier-re, de akkora volt a tömeg, hogy feladtuk. Elmentünk még egy utolsó vásárlásra a Walmartba, vettünk olcsó mikrós kaját vacsorára, aztán éjjelig pakoltunk. Necces lesz a helyzet, de valahogy megoldjuk :)

Los Angeles 1.

A végéhez ért a los angelesi tartózkodásunk, hamarosan indulunk tovább Vegasba, de gyorsan írok pár sort az elmúlt két napról.
Szombaton a Ronald Reagen Könyvtár és Múzeumban voltunk. Valahol olvastam róla, és érdekesnek tűnt, hát élőben is az volt. Az elnök teljes életét mutatta be, valamint meg lehetett nézni az elnöki repülőgépet és az elnöki helikoptert, ja és az autóját is. Ki volt állítva egy csomó régi személyes tárgya is, pl. ott volt az az öltöny, ami akkor volt rajta amikor meglőtték. 16 dollár volt fejenként a belépő, de teljesen megérte. Ráadásul az egész egy gyönyörű domb tetején áll gyönyörű kilátással.

Az utolsó kép a sírját mutatja, itt lett eltemetve. A sírral szemben áll két fa, az egyik az elnöké, a másik a feleségéé. A repülőkbe be is lehetett menni, csak odabenn nem lehetett fotózni. Amúgy az Air Force one pavilonja kibérelhető, 1300 férőhelyes, Viki javaslom egy céges rendezvényre, mondjuk a karácsonyi partinak jó helyszín lenne :) Jókor jöttünk amúgy, mert pár nap múlva választási vita helyszíne lesz a pavilon, kint is van egy óriási CNN plakát már.

Miután végignéztünk mindent még megebédeltünk az elnöki kávézóban, aztán legurultunk a hegyről egyenesen Malibuba, ami ott van a közelben. Sajnos iszonyat tömeg volt, így nem tudtunk sehol sem megállni lemenni a partra, és egy baleset miatt dugó is volt, de nem volt rossz azon a helyszínen araszolni :) Olyan házakat láttunk, hogy leesett az állunk, ez ugye nem a szegény emberek városrésze :) Drága autókból is Dunát lehetett volna rekeszteni, még jó, hogy egy Chargerben ültünk így nem éreztük magunkat annyira kívülállónak :)

Malibuból délre mentünk Long Beachre, ill. San Pedroba. Két dolgot akartunk megnézni: egyrészt a Quenn Mary-t, ami sajnos csak távolról sikerült, mert rendezvény volt a környéken és elég drága lett volna. Másrészt a Wayferers Chapel nevű kis kápolnát, amit több filmben is láttam már és egy gyönyörő parkban áll egy dombon az óceán partján. Sajnos épp esküvő volt így nem tudtunk bemenni, de így is szép volt. Mutatom:

New York után ez lett volna a második helyszín ahol el tudtam volna képzelni az esküvőt, de itt azért nem lehetett volna csak kettesben :)

Sequoia

Tegnap nem tudtam írni, mert egy melós ügyön nagyon felhúztam magam, aminek hatására sikerült 4 órát aludni de kelni kellett és nem volt már időm. Ideértünk amúgy Los Angelesbe, ismét a Baymont Inn-ben vagyunk Inglewood városrészben, és ugyanazt a szobát kaptuk, mint 4 évvel ezelőtt :) Kicsit átalakították, de amúgy nagyon szuper még mindig. Egy baj van csak. Eddig szokott lenni bacon, vagy valami mini hús reggelihez, de már nincs :(
Tulareban Best Westernben aludtunk, nagyon bejött, jó volt végre rendes szállodában aludni. Volt egy nagyon kényelmes fotel, elgondolkoztunk, hogy elhozzuk magunkkal :)
No de visszatérve a csütörtöki napra (azt hiszem tegnap előtt csütörtök volt, de nem vagyok benne teljesen biztos :)). A Sequoia nemzeti parkot látogattuk meg, ami arról híres, hogy szép hegyes rész, és óriási fák vannak benne. Itt van pl. a világ legnagyobb fája is Sherman tábornok (2200 éves, 31m a kerülete...). Sokat nem túráztunk, mert voltak táblák, amik elvették a bátorságunkat, pl. ezek:

Tehát lassítsunk, mert vadállatok vannak errefelé, ill. aktív macik vannak a környéken, ne közelítsd meg őket, és ne hagyj kaját látható helyen a kocsiban. Korábban már többször olvastam róla, hogy a macik előszeretettel törnek fel autókat egy kis kajáért, és szagra is mennek, nem csak látványra. Hát mi aggódtunk, mert épp délelőtt kóstoltunk végig vagy 5-6 féle rágót, és az autó messziről illatozott :) A kempingezőknek vannak különféle tárolókonténerek, nekik abban kell tárolniuk mindent, mert azt a macik nem tudják kinyitni, és a szemetesek is macibiztosak.
Két helyen álltunk meg kicsit sétálni, az egyik az Őrszem nevű fa, a másik meg Sherman tábornok. Ez utóbbihoz kicsit többet kellett menni, és mikor lent voltunk a völgyben láttunk is egy kicsi medvét. Iszkoltunk is gyorsan vissza (főleg én :)), nem akartuk megvárni, hogy előjöjjön az anyukája is. Így nézett ki:

Amúgy szerencsére nem történt semmi veszélyes, bár számítottunk arra, hogy mire visszamegyünk az autóhoz benne fog ülni pár maci és bőszen rágóznak, meg eszik a mindenféle kajánkat, amivel tele volt az autó, de nem így történt. Láttunk amúgy megint cuki minimókusokat, meg egy nagy szőrös mormotát is, de azt csak vezetés közben, és nem tudtuk lefotózni. Mutatok pár képet a fákról is azért :)

Sherman tábornok

A park amúgy lényegében 2 park, de a másikba nem tudtunk bemenni, mert hetek óta erdőtűz van. Mondjuk időnk sem nagyon lett volna, mert így is egy 5-6 órás út volt, míg elértünk LA-be. Úgy terveztük, hogy LA előtt megállunk és cserélünk, mert én itt nem szeretek a 6-8 sávos autópályákon vezetni, aztán valahogy mégsem sikerült megállni és lenyomtam az egészet egyben. Ez megint elég nagy kilépés volt a komfortzónámból, de hát kellenek az ilyenek :)

LA-ben az első napunkon nem csináltunk sok dolgot, shoppingoltunk, lementünk az egyik közeli tengerpartra naplementét nézni, meg autót cseréltünk. Kb. 1,5 órát kellett rá várni, de egy gyönyörű fekete Dodge Chargerünk van :) Eddig úgy ment mindig itt LA-ben, hogy elintéztük a papírokat, kimentünk az autókhoz, megmondták melyik sor, és az ott lévő autók közül válogathattunk. Na most nem volt szinte 1 autó sem a parkolóban, sorba kellett állni, és ahogy hozták a kocsikat, úgy vitték az emberek. Mi mondtuk a srácnak, hogy Chargert szeretnénk, mondta, hogy lehet, hogy sokat kell várni, mindig szólt, amikor olyan kategóriájú autó jött, ami a miénk, hogy esetleg nem akarnánk-e mást, de mi kitartottunk :) Szegényt sajnáltam amúgy, mert sok ember nem volt túl türelmes, pedig ott láthatóan mindent megtettek, hogy mindenki minél előbb kapjon autót. Az ok, amiért most ez volt, az a Labor Day weekend, ami lényegében olyan, mint nálunk a május 1., csak itt szeptember első hétfője, és így van egy hosszú hétvégéjük, ami nekik nem sokszor van, ezért ilyenkor az egész ország utazik. Eddig ezen a hétvégén mindig valahol a sivatagban voltunk, azt hiszem ez a jövőben is így lesz :)

Kedvencek vol. 2.

Tegnap megint nagy kedvenc helyen jártunk, a Bryce Canyonban. Kb. 1,5 óra autókázásra volt a kanabi szállásunktól, és egy híresen gyönyörű úton kellett egy részen menni, a 12-esen. 4 éve már jártunk arrafelé, akkor bejártuk a kilátókat a parkban, de késő volt már így túrázni nem tudtunk, na most ezért mentünk vissza.

Reggel szokás szerint tankolással kezdtük a napot, és most nagyon örültem, hogy itt minden benzinkúton lehet kaját/teát/kávét kapni, így jobb lett a napom. Amúgy kijelentkezéskor kiderült, hogy a szálláson is lett volna a recepción kávé, de valahogy nem voltak szimpatikusak az ottaniak. A motel egy tisztaságmániás családé, és mindenhol csak tiltó kiírásokkal találkozni, hogy ezt ne csináld, azt ne csináld. Amúgy a szoba nem volt rossz, de legközelebb nem itt fogunk aludni.

Szóval a Bryce Canyonba mentünk túrázni, hihetetlen élmény volt. Kb. egy 3-4 km-es túrát tettünk, kb. 200-300 m-es szintemelkedés volt benne, de az csak a legelején, és a legvégén, hát az durva volt és nem csak a látvány miatt. De mutatok inkább képeket, mert nincs kedvem a szinonima szótárban szavakat keresni a hihetetlen, gyönyörű, stb. szavakra :)

Kb. 3 órát töltöttünk el a parkban, elég nehéz volt nem minden kanyarban megállni és fényképezni, de egy idő után sikerült :)

Innen már csak a szállásunkra mentünk, ami újabb 3-4 órás autózást jelentett. Lehetett volna kicsit gyorsabb útvonalon, de át akartunk menni a Zion nemzeti parkon, mert az is egy leírhatatlan élmény.  Le is esett az állunk párszor, de most nem tudtunk megállni és körülnézni, mint 4 éve sajnos. St. George-ban még megálltunk egy Applebee's nevű helyen, ami szintén egy normálisabb és megfizethetőbb étteremlánc, 2 éve már ettünk itt, és most sem csalódtunk. Az éjszakát Las Vegasban töltöttük, a régi belvárosi részen, egy olcsó szálláson az El Cortez nevű helyen. Arra jó volt, hogy este későn beestünk, reggel meg mentünk tovább, összesen 36 dollár volt a szoba mindennel együtt és ez már a drágább és jobb szoba volt. Ott a környék este olyan, mint egy rosszabb vidéki búcsú, óriási giccsáradattal, bömböl az utcán a zene, a szobában is simán lehetett hallani. Reggel induláskor azért egy dollárt beraktam egy gépbe, de nem nyertünk vele :) Egy nagy gond volt, hogy reggel használhatatlan volt a net, ezért most írok a tegnapi napról is. Reggel végigautóztunk a Stripen, ahol a nagy szállodák vannak, hát napfényben azért nagyon más. 

Mára beterveztük a Death Valley-t, de végül nagyon hosszú lett volna az út, így csak egyenesen a mostani szállásra jöttünk, de ez is egy bő 5-6 órás út volt. A nagy tapasztalat az volt, hogy a sivatagon áthúzó autópályán nem érdemes tankolni, mert sokkal drágább a benzin, A Carl's Junior nevű gyorsétterem viszont nagyon jó volt, lényegesen jobb, mint a meki vagy a burgerking. A látvány viszont földönkívüli. Meg a hőmérséklet is, olyan 40 fok körül volt, alig valami páratartalommal, így csak nyomasztó volt, de nem izzadtunk.

Valamikor útközben beugrott, hogy a mostani szállásunk mellett van egy outlet, így hirtelen begörcsölt a gázt nyomó lábam, és egész jó időben ideértünk :) Vásárolni is sikerült nagyon jó áron, gyűlnek a Tommy Hilfigeres és Gap-es táskák az autóban, lassan meg kell vennünk az extra bőröndöt :)

Most amúgy a Tulare nevű kisvárosban vagyunk, most már Kaliforniában, holnap óriásfenyők között fogunk sétálni, estére pedig Los Angelesben leszünk a tervek szerint :)

Meteor Crater & Grand Canyon

Kanab nevű kisvárosban vagyunk Utah-ban, az Aikens Lodge nevű helyen. A szoba egy normális, átlagos motel, egy nagy baj van, nincs reggeli, és nincs kávéfőző a szobában. A kaját még meg tudjuk oldani, de a kávét nem, így morcosan fog indulni a nap :)
A város amúgy arról híres, hogy sok western filmet forgattak a környéken, és sok híres régi színész fordult meg errefelé, emiatt Utah Kis Hollywoodjának is nevezik.
Tegnap ugye Flagstaffből indultunk. Két éve ott a környéken meg akartunk nézni egy krátert, amit egy meteor hagyott maga után, de zuhogott az eső, így ki kellett hagynunk. Na hát tegnap megnéztük. Nagyon érdekes volt, kint a prérin a semmi közepén egy hatalmas medence, amiben elférne 10 focipálya és vagy 2millió néző. Bővebben itt olvashattok róla. Van egy múzeum rész is benne, ahol ki van állítva a meteor egy darabja, és meg is lehet fogni. Megfogtuk, olyan sötétszürke fémes cucc :)
Innen mentünk tovább a Grand Canyonba, ahol már kétszer is voltunk, de mindig csak este, de szerettük volna végre normálisan is látni. Ez össze is jött, sétáltunk egy nagyot, élveztük a kilátást, fotóztunk sokat, bosszankodtunk a sok kínai turistán, olvadoztunk a cuki kéregető mókusokon, de nem maradtunk sokáig, mert nagyon jött egy vihar megint. Szerencsére megúsztuk az esőt, de mire visszaértünk az autóhoz eléggé beborult az ég és hűvös is lett. Akartunk egyet piknikezni, de nem mertünk visszamenni az asztalokhoz, így a csomagtartóban piknikeztünk, így is jó volt, rég nem esett ennyire jól egy sajtos sonkás zsemle paradicsommal :) A Grand Canyont amúgy úgy kell elképzelni, hogy autókázik az ember az erdőben, aztán megáll, kisétál egy részen és hihetetlen látványban lesz része. Most csak a nagy központi részt néztük meg, a többi helyen már korábbi években voltunk, így a lovak közé csaptunk és megpróbáltuk még világosban elérni a Horseshoe Bend nevű helyet, ahol már szintén voltunk kétszer, de annyira lenyűgöző a látvány, hogy nem lehetett kihagyni, főleg, hogy ott mentünk el mellette. Nem nagyon van kitáblázva amúgy, csak egy kis tábla mutatja, hogy hol kell bekanyarodni, mi is benéztük kicsit, de visszakanyarodtunk, aztán már ott is voltunk a parkolóban. Ingyenes a hely, de egy rövid de fárasztó túra visz a parkolóból a látványhoz. A naplemente miatt nem sikerült túl jó képeket csinálnom, de azért mutatok egyet:

Sajnos a képen nem látszik, hogy az ég milyen színeket produkált, azt képzeljétek hozzá :)
Innen bementünk a helyi mekibe vacsorázni (ezt most már elmondhatjuk, hogy szokásunk :)), majd vásároltunk a Walmartban, aztán irány a szállás. Sajnos időközben elég késő lett, meg visszaérve Utah-ba egy órát ugrottunk is az időben, így 11 körül sikerült ideérnünk. A recepción már nem volt senki, de a hátsó ajtóban egy a nevemre szóló boríték várt és benne volt a kulcs, meg a tudnivalók. Ez mondjuk rendes volt tőlük, már felkészültünk idefelé, hogy ha nem lesz itt senki szállást kell keresnünk. Írták a kulcs mellé, hogy legyünk csendben mert mások már alszanak, de ezt sajnos a korán kelőknek nem mondta senki. Nekem eddig semmi bajom nem volt a motorosokkal, de most 4-5 Harley állt az ajtónk előtt, és a kapuzárási pánikos pasik vagy 1,5 órán át készülődtek, közben rendszeresen járatva a motort, zenét bömböltetve. Így duplán morcosan indul a reggelünk, tehát a nap ennél csak jobb lehet :)

Kalandos nap

Flagstaffben vagyunk a Rodeway Inn nevű motelben, teljesen rendben van a hely. Itt még vasárnap este van, otthon már hétfő reggel fél8, mindjárt mentek dolgozni :P :)
Eseménydús napunk volt. Úgy indultunk, hogy reggel tankolás, aztán irány a Monument Valley. Ismét gyönyörű utakon autóztunk, első körben a Mexican Hat nevű helyig, ahol eddig minden alkalommal megálltunk a Shell kútnál, így ezt most sem hagytuk ki. Kajáltunk egy keveset az autónál, aztán már nem álltunk meg a végső cél előtt. Itt még iszonyat meleg volt, de láttuk, hogy jönnek esőfelhők, és már előre nevettünk, mert eddig kétszer jártunk erre, és mindkét alkalommal esett az eső. Nehéz volt úgy eljutni a parkig, hogy ne álljunk meg minden méternél fényképezni, de végül sikerült és a 20 dolláros 2 napra érvényes belépő megvétele után mentünk is a visitor centerhez. Már onnan is gyönyörű volt a kilátás, de később még jobb lett. Egy 17 mérföldes panorámaút vezet le a völgybe, azt terveztük beautózni, esetleg sétálni egy helyen. Az út az nem betonozott, elvileg bérautóval nem is lehetne ilyen helyre menni, de semmi kedvünk nem volt csatlakozni extra pénzért kínai csoportokhoz, így belevágtunk. Nagyon jól jött, hogy terepjáróval voltunk, ami ráadásul 4kerék meghajtásos, nem értem, hogy kis lapos autókkal hogy mertek lejönni oda emberek. Kb. a park feléhez értünk, amikor dönteni kellett, hogy bevállaljuk-e a még rázósabb utat, vagy visszafordulunk. A vihar egyre közeledett, így úgy döntöttünk kicsit várunk, aztán visszafordulunk. Várakozás közben egy kis helyi büféből vettünk eredeti népi indián kenyeret, és meglepődtünk, mikor kaptunk egy eredeti magyar lángost :)   Nagyon finom volt, betoltuk, aztán elindultunk vissza, mert a villámok egyre közelebb csaptak be, és a helyiek is összepakolták a portékáikat, ezt jelnek vettük, hogy menni kell :)
Kb. pont kiértünk a visitor centerhez, mikor elkezdődött a móka. Iszonyat eső, a közelünkben csapkodtak be a villámok, félelmetes volt. Aztán volt egy kis szünet, de akkor meg egy olyan helyhez értünk az úton, hogy a sok esőből egy kisebb folyó lett keresztben előttünk és feltorlódtak az autók, mert senki sem mert menni. Aztán a mögöttünk levő autó fogta magát, belevágott, és miután árért mindenki más is megpróbálta. Ezután volt kb. fél óra nyugalmunk, aztán következett egy még nagyobb vihar. Ijesztő volt, hogy mindkét oldalon szép világos volt, mi meg autóztunk bele a sötétségbe és a villámokba. Közben a benzinünk is kezdett fogyni, megpróbáltunk megállni tankolni, de akkora volt a vihar, hogy inkább mentünk tovább. Végül persze rendben ideértünk, de azt hiszem holnap izomlázam lesz úgy kapaszkodtam a kormányba :)
Nagyon lassú a net, úgyhogy most képeket nem tudok felrakni, majd talán holnap.
Jó munkát mindenkinek! :)

Kedvenc helyek vol. 1.

Moab-ban vagyunk a Rustic Inn nevű motelben, megint a földszinten kaptunk helyet, az ajtó előtt tudunk parkolni, így könnyű a pakolás. Ez most fontos, mert a cuccunk egyre több. Most már ugye van nálunk folyamatosan vagy 5-10 liter víz, meg lényegében cipelünk egy fél konyhát :) Ezen a helyen van egy kis konyha, egy majdnem akkor hűtővel, mint amekkora én vagyok, és hát ma az megtelt. Nem cipelünk ennyi hűteni való dolgot, de most kihasználtuk a helyet és beraktunk mindent, hogy utána hűteni tudják egymást az autóban. Van hűtőtáskánk, de abba csak tényleg azokat rakjuk, amit nagyon kell. Jéggép minden helyen van, így jeget tudunk a táskába rakni zacsikban, aztán délután általában kiöntjük ami felolvadt. Itt most nincs reggeli, de nem is baj, vettünk mindent, ami egy otthoni reggelihez kell, így lesz egy kis nosztalgiázás/változatosság. Azért ezek a motelek nem arról híresek, hogy nagy a választék reggeli terén. Van bagel, vagy valami péksütemény, meg vaj, vagy sajtkrém, lekvár-szerű zselé, mogyoróvaj. Ezen kívül lehet enni mindenféle cornflakes-et, meg mini muffinokat.
Tegnap reggeli után sétáltunk egy kicsit még Friscoban, nem is gondoltam, hogy ennyire hangulatos kis hely. Mutatok róla képet:

  Ez volt a szállásunk:

Innen az I70-esen nyugatnak vettük az irányt. Ez az egyik kedvenc autópályám. 2 éve bejártuk az elejét egészen Denverig kétszer is, és hihetetlen tájakon megy. Az út maga elmegy az USA másik részéig, nem tudom arrafelé milyen, de ezt a részt nagyon ajánlom. Először Rifle-ig mentünk, ahol 2 éve egyszer aludtunk, és egy nagyobb település a környéken (nem sok van belőle :)). Egy nagyon érdekes helyen ebédeltünk, olyan gyorsétterem, mint a meki, csak ez főleg autósoknak szól. Van középen egy épület, de oda nem lehet bemenni, az épület mellett "parkolók" vannak, ahova beállhat az autós, ott van egy tábla, ahol rendelhet rádión keresztül az ember, aztán kihozza a csaj a rendelést, és ott megeheted, vagy elviheted. Van persze egy kis rész pár asztallal a tapasztalatlan turisták számára, ahol lehet az autóból kiszállva is rendelni, és ott kis asztalnál megenni :) A netről leszedtem egy képet, hogy meg tudjam mutatni, íme:

Miután jól bekajáltunk, és bevásároltunk a Walmartban, már semmi sem állíthatott meg minket az Arches nemzeti parkig, ami arról híres, hogy több, mint 2000 természetes boltív van benne, és egészen földönkívüli tájak. Voltunk itt is 2 éve, de annyira bejött, hogy vissza kellett jönnünk, ill. volt egy szakasz, amit anno nem jártunk be. Most ezt is megtettük, volt egy rövid kis 2 km-es túra, néhol kicsit fura helyen kellett menni és nem igazán volt egyértelmű, hogy akkor most merre is van az arra, de kijutottunk. Én egy picit féltem, mert nem érzem komfortosan magam olyan helyeken, ahol nincsenek rajtunk kívül mások, ellenben lehetnek csörgőkígyók, és skorpiók. De hát ki kell lépni a komfortzónából, ha az ember ilyen élményeket akar :) Azzal nyugtattam magam, hogy ezek az állatok nem bírják a 30 fok feletti hőmérsékletet, és ilyenkor csak este jönnek elő, amikor hűvösebb az idő (ezt olvastam itt róluk). Szóval nem találkoztunk velük, ellenben láttunk iszonyat cuki nyuszikat. Késő délután értünk ide, de nem is volt baj, mert napközben a 40 fokban nem igazán lehetett volna sétálni, így viszont gyönyörű naplementét láthattunk ismét a parkban. Hihetetlen szép, amikor az alapból gyönyörű vörös köveket még vörösebbé teszi a lemenő nap fénye. Kaptok erről a helyről is képeket, mert szavakkal nem lehet leírni, amit ott láttunk:

Ma a Monument Valley a cél, amit a Marlboro reklámokból lehet ismerni, este már Flagstaffben alszunk és talán ugrunk megint egy időzónát vissza, de ebben nem vagyok biztos :)