Kalandos nap

Flagstaffben vagyunk a Rodeway Inn nevű motelben, teljesen rendben van a hely. Itt még vasárnap este van, otthon már hétfő reggel fél8, mindjárt mentek dolgozni :P :)
Eseménydús napunk volt. Úgy indultunk, hogy reggel tankolás, aztán irány a Monument Valley. Ismét gyönyörű utakon autóztunk, első körben a Mexican Hat nevű helyig, ahol eddig minden alkalommal megálltunk a Shell kútnál, így ezt most sem hagytuk ki. Kajáltunk egy keveset az autónál, aztán már nem álltunk meg a végső cél előtt. Itt még iszonyat meleg volt, de láttuk, hogy jönnek esőfelhők, és már előre nevettünk, mert eddig kétszer jártunk erre, és mindkét alkalommal esett az eső. Nehéz volt úgy eljutni a parkig, hogy ne álljunk meg minden méternél fényképezni, de végül sikerült és a 20 dolláros 2 napra érvényes belépő megvétele után mentünk is a visitor centerhez. Már onnan is gyönyörű volt a kilátás, de később még jobb lett. Egy 17 mérföldes panorámaút vezet le a völgybe, azt terveztük beautózni, esetleg sétálni egy helyen. Az út az nem betonozott, elvileg bérautóval nem is lehetne ilyen helyre menni, de semmi kedvünk nem volt csatlakozni extra pénzért kínai csoportokhoz, így belevágtunk. Nagyon jól jött, hogy terepjáróval voltunk, ami ráadásul 4kerék meghajtásos, nem értem, hogy kis lapos autókkal hogy mertek lejönni oda emberek. Kb. a park feléhez értünk, amikor dönteni kellett, hogy bevállaljuk-e a még rázósabb utat, vagy visszafordulunk. A vihar egyre közeledett, így úgy döntöttünk kicsit várunk, aztán visszafordulunk. Várakozás közben egy kis helyi büféből vettünk eredeti népi indián kenyeret, és meglepődtünk, mikor kaptunk egy eredeti magyar lángost :)   Nagyon finom volt, betoltuk, aztán elindultunk vissza, mert a villámok egyre közelebb csaptak be, és a helyiek is összepakolták a portékáikat, ezt jelnek vettük, hogy menni kell :)
Kb. pont kiértünk a visitor centerhez, mikor elkezdődött a móka. Iszonyat eső, a közelünkben csapkodtak be a villámok, félelmetes volt. Aztán volt egy kis szünet, de akkor meg egy olyan helyhez értünk az úton, hogy a sok esőből egy kisebb folyó lett keresztben előttünk és feltorlódtak az autók, mert senki sem mert menni. Aztán a mögöttünk levő autó fogta magát, belevágott, és miután árért mindenki más is megpróbálta. Ezután volt kb. fél óra nyugalmunk, aztán következett egy még nagyobb vihar. Ijesztő volt, hogy mindkét oldalon szép világos volt, mi meg autóztunk bele a sötétségbe és a villámokba. Közben a benzinünk is kezdett fogyni, megpróbáltunk megállni tankolni, de akkora volt a vihar, hogy inkább mentünk tovább. Végül persze rendben ideértünk, de azt hiszem holnap izomlázam lesz úgy kapaszkodtam a kormányba :)
Nagyon lassú a net, úgyhogy most képeket nem tudok felrakni, majd talán holnap.
Jó munkát mindenkinek! :)

Kedvenc helyek vol. 1.

Moab-ban vagyunk a Rustic Inn nevű motelben, megint a földszinten kaptunk helyet, az ajtó előtt tudunk parkolni, így könnyű a pakolás. Ez most fontos, mert a cuccunk egyre több. Most már ugye van nálunk folyamatosan vagy 5-10 liter víz, meg lényegében cipelünk egy fél konyhát :) Ezen a helyen van egy kis konyha, egy majdnem akkor hűtővel, mint amekkora én vagyok, és hát ma az megtelt. Nem cipelünk ennyi hűteni való dolgot, de most kihasználtuk a helyet és beraktunk mindent, hogy utána hűteni tudják egymást az autóban. Van hűtőtáskánk, de abba csak tényleg azokat rakjuk, amit nagyon kell. Jéggép minden helyen van, így jeget tudunk a táskába rakni zacsikban, aztán délután általában kiöntjük ami felolvadt. Itt most nincs reggeli, de nem is baj, vettünk mindent, ami egy otthoni reggelihez kell, így lesz egy kis nosztalgiázás/változatosság. Azért ezek a motelek nem arról híresek, hogy nagy a választék reggeli terén. Van bagel, vagy valami péksütemény, meg vaj, vagy sajtkrém, lekvár-szerű zselé, mogyoróvaj. Ezen kívül lehet enni mindenféle cornflakes-et, meg mini muffinokat.
Tegnap reggeli után sétáltunk egy kicsit még Friscoban, nem is gondoltam, hogy ennyire hangulatos kis hely. Mutatok róla képet:

  Ez volt a szállásunk:

Innen az I70-esen nyugatnak vettük az irányt. Ez az egyik kedvenc autópályám. 2 éve bejártuk az elejét egészen Denverig kétszer is, és hihetetlen tájakon megy. Az út maga elmegy az USA másik részéig, nem tudom arrafelé milyen, de ezt a részt nagyon ajánlom. Először Rifle-ig mentünk, ahol 2 éve egyszer aludtunk, és egy nagyobb település a környéken (nem sok van belőle :)). Egy nagyon érdekes helyen ebédeltünk, olyan gyorsétterem, mint a meki, csak ez főleg autósoknak szól. Van középen egy épület, de oda nem lehet bemenni, az épület mellett "parkolók" vannak, ahova beállhat az autós, ott van egy tábla, ahol rendelhet rádión keresztül az ember, aztán kihozza a csaj a rendelést, és ott megeheted, vagy elviheted. Van persze egy kis rész pár asztallal a tapasztalatlan turisták számára, ahol lehet az autóból kiszállva is rendelni, és ott kis asztalnál megenni :) A netről leszedtem egy képet, hogy meg tudjam mutatni, íme:

Miután jól bekajáltunk, és bevásároltunk a Walmartban, már semmi sem állíthatott meg minket az Arches nemzeti parkig, ami arról híres, hogy több, mint 2000 természetes boltív van benne, és egészen földönkívüli tájak. Voltunk itt is 2 éve, de annyira bejött, hogy vissza kellett jönnünk, ill. volt egy szakasz, amit anno nem jártunk be. Most ezt is megtettük, volt egy rövid kis 2 km-es túra, néhol kicsit fura helyen kellett menni és nem igazán volt egyértelmű, hogy akkor most merre is van az arra, de kijutottunk. Én egy picit féltem, mert nem érzem komfortosan magam olyan helyeken, ahol nincsenek rajtunk kívül mások, ellenben lehetnek csörgőkígyók, és skorpiók. De hát ki kell lépni a komfortzónából, ha az ember ilyen élményeket akar :) Azzal nyugtattam magam, hogy ezek az állatok nem bírják a 30 fok feletti hőmérsékletet, és ilyenkor csak este jönnek elő, amikor hűvösebb az idő (ezt olvastam itt róluk). Szóval nem találkoztunk velük, ellenben láttunk iszonyat cuki nyuszikat. Késő délután értünk ide, de nem is volt baj, mert napközben a 40 fokban nem igazán lehetett volna sétálni, így viszont gyönyörű naplementét láthattunk ismét a parkban. Hihetetlen szép, amikor az alapból gyönyörű vörös köveket még vörösebbé teszi a lemenő nap fénye. Kaptok erről a helyről is képeket, mert szavakkal nem lehet leírni, amit ott láttunk:

Ma a Monument Valley a cél, amit a Marlboro reklámokból lehet ismerni, este már Flagstaffben alszunk és talán ugrunk megint egy időzónát vissza, de ebben nem vagyok biztos :) 

Colorado

Jelentem szerencsésen megérkeztünk. Az autóval sajnos nem volt most szerencsénk, 2 közül lehetett választani, de csak az egyikbe fértek be a csomagjaink, így egy Toyota RAV4 lett. Régen nagyon tetszett ez az autó, de szegény Toyoták mostanában egyre csúnyábbak, nem tudom mit tolhatnak a japán tervezők. Mindegy, erre a 8 napra jó lesz, szerencsére nagy a csomagtartója, így el fog majd férni benne a 3 bőrönd is. Kell még vennünk bőröndöt, mert biztosan nem fogunk elférni, az már látszik, miután tegnap voltunk outletben shoppingolni :)
A reptérről egyenesen a szállásra jöttünk, ami kb. 1,5 óra autóval, ill. közben megálltunk egy kisvárosban (Georgetown), amit 2 éve meg akartunk nézni, valami régi bányászáros volt. Sajnos rossz helyen álltunk meg, még tovább kellett volna menni a történelmi városrészhez, de ezt már csak az autópályán elsuhanva vettük észre :(
Aztán végül nem bántuk, mert ez a Frisco nevű hely is nagyon aranyos. 2 éve a városnak csak az egyik felén voltunk, aztán most meglepődve tapasztaltuk, hogy a Main street milyen hangulatos. Reggeli után majd sétálunk egyet. Amúgy a Snowshoe motelben vagyunk, szerencsére a földszinten és majdnem az ajtó előtt parkolunk így nem kell sokan szenvedni a bőröndökkel. A recepciós egyébként egy 50-es hippi, szerintem német pasi, aki amikor épp nem a vendégekkel foglalkozik, akkor a parkolóban gördeszkázik, és tud pár szót magyarul :)
Tegnap összejött a kaja a Smiling Moose Deliben, köze nincs az otthoni paradicsom levesekhez, sőt olyan sűrű, hogy alapvetően egy leveshez sincs köze, inkább valami sűrű szósz állagú, de nagyon finom. Onnan elmentünk a szomszéd városban Silverthorn-ban az outletbe, vásároltunk a Columbia, Gap, Tommy Hilfiger boltokban, csináltunk egy nagy bevásárlást a Walmartban, aztán elmentünk mosni itt a fő utcán pár házzal arrébb. A helyi mosodákról azt kell tudni, hogy negyed dollárosokkal működnek, és én csak egy 20-ast tudtam váltani, na az volt ám a nyereményeső, amikor kijött a gépből a 80 db pénzérme :) 3 dolcsi volt egy adag mosás, és negyed dollár 6 percnyi szárítás. Összesen olyan 15 körül költöttünk a 3 adag ruhára.

Ma egy 450 km-es autókázás vár ránk egészen Moab-ig, gyönyörű környezetben (2 éve már jártunk erre), délután az Arches nemzeti parkban fogunk kicsit kirándulni, majd a hőségtől függ, hogy mekkorát. Errefelé olyan az idő, hogy ma pl. hajnalban 12 fok volt, napközben meg 34 lesz...

Seattle és Denver között a repülőn

Ismét repülünk, ezúttal Seattleből Denverbe. Jó korán keltünk (hajnali 5kor), leadtuk az autót, reggeliztünk a reptéren, ittunk kávét a Starbucksban, mert azt itt ugye nem lehet kihagyni, aztán bő 2 órás repülőút után érkezünk majd Denverbe, de addig is összefoglalom a tegnapi napot.

Nem keltünk korán, egész sokat aludtunk, ez már nagyon kellett. Reggeli után kényelmesen készülődtünk, pakolásztunk, aztán valamikor fél12 körülre végre kitaláltunk merre is menjünk, így elindultunk Everettbe a Boeing gyárba. Erről a helyről azt kell tudni, hogy ez azt hiszem a világ legnagyobb épülete, 40.000 ember dolgozik ott 7x24-ben az év 365 napján. Nincs benne fűtés, mert az ott dolgozó emberek, meg lámpák, meg gépek eléggé felmelegítik. A szellőztetést kell egyedül megoldani, mert régen volt olyan, hogy felhő képződött az épületen belül, sőt még eső is esett belőle J Na azt azért megnéztem volna J Azért ekkora az épület, mert itt csinálják a Boeing nagyobb gépeit (747, 767, 777, 787). Az egész nagyon érdekes, vezetett túrával lehet bemenni, előtte mindent le kell pakolni, semmi sem lehet nálad, még táska sem, de vannak szekrények, ahova mindent be lehet zárni. Kell a nagy biztonság, mert a hadseregnek is gyártanak itt gépeket, és azokat nem szabad fotózni. A túra úgy nézett ki, hogy először levetítettek egy filmet, aztán busszal vittek át minket a gyárhoz. Ott először megnéztük a 747-es részét. A gyárba nem nagyon lehet a felszínen bemenni, először le kell menni az alagsorba, ott sétáltunk vagy 500m-t, aztán lift vitt fel a galériára, ahonnan ráláthattunk a készülő repcsikre. Miután itt körbementünk busz vitt a következő részbe, ahol a 777-es és a 787-es részt néztük meg. Ugyanúgy alagsor, lift galéria útvonalon. Mindegyik gyárrészen persze vannak ajtók, hiszen ki kell hozni a gépeket, az idegenvezető elmondása szerint ezek 4-5 perc alatt nyílnak ki teljesen. A gépeket általában éjjel hozzák ki, mert át kell menniük egy autópálya felett, és nem akarják az autósokat nagyon zavarni J  Sok érdekességet hallottunk a másfél óra alatt, nekem nagyon bejött a hely, de repülőgép-rajongó lévén nem is számítottam másra J Miután a busz visszavitt minket a látogató központba ott még körbenéztünk, felmentünk egy tetőteraszra, ott hasznosítottam az új gépem 40-szeres zoomját és lőttem pár képet a túloldalról. Mikor visszamentünk a kocsihoz épp leszállt pár kisgép, meg jött valami harci repülő is, de ő csak érintette a földet aztán nem jött össze neki a leszállás és repült tovább. Vártunk egy darabig hátha újra megpróbálja, de nem jött vissza L

Innen a visszaúton bementünk megnézni a Microsoft főhadiszállását, hát szép nagy hely jó sok épülettel. A recruitmentnek egy külön épülete van, a parkolóban csak interjúra érkező emberek parkolhatnak. Ezzel így letudtuk az össze nagy IT cég meglátogatását, mivel 2 éve voltunk már a Google-nél, az Apple-nél, a Facebooknál.

Miután ezt is letudtuk bementünk a városba, azon belül is a Kerry park volt a cél, mivel állítólag innen a legszebb a városra a kilátás. Hát, nem láttam a többit, de simán elhiszem, hogy így van J A környék is nagyon szép volt, szép házakkal, meg iszonyat meredek utcákkal, tiszta San Francisco érzésünk volt J Nekem alapvetően nagyon bejött a környék, rengeteg kis sziget, sok zöld terület, sok fenyő, szép tavak. Az időjárással nagy szerencsénk volt, mert itt legtöbbször hűvösebb van és esik az eső, de az elmúlt 2 napban 30 fok körül volt a hőmérséklet és ragyogó napsütés. Ma reggel induláskor már persze esett, de nem volt vészes.

Amúgy sokadszorra járunk jól azzal, hogy a reptéren/szállodában összeszedünk mindenféle szórólapokat. Most épp így sikerült egy 10%-os kupont szereznünk a Denny’s-be, ami egy egyszerűbb étteremlánc, jó és megfizethető kajákkal, így este ott vacsoráztunk, és ezzel egy újabb feljegyzést húzhattunk ki a Hol kell ennünk listánkról J

Még 45 perc van hátra az útból, nagyon szép helyek felett repülünk. Mára nem terveztünk sok dolgot, felvesszük a bérautót, ami pár ezer km-en lesz reméljük jó társunk, aztán elmegyünk a Frisco nevű kisvárosba, ahol 2 éve is aludtunk és nagyon bejött. 2800 m-en van fenn a hegyek között, van outlet (igen, shoppingolni is fogunk), meg csinálunk nagybevásárlást az útra, ill. remélhetőleg a Smiling Moose Deli nevű helyen fogunk vacsorázni, ahol nagyon finom a paradicsomleves. J

Olympic Nemzeti Park

Tegnap kirándultunk. Kb.650 km-t vezettünk hihetetlen gyönyörű helyeken, mutatom térképen:

A Sea-Tac Airport-nál van a szállásunk, az út pedig egy teljes kör volt a félszigeten kisebb kitérőkkel, szinte végig a 101-esen. Alapvetően 3 helyre akartunk menni, ebből csak 1 nem jött össze (Hurricane Ridge). Először Port Angelesbe mentünk, ott van a park központi visitor centere, ott vettünk egy éves nemzeti park kártyát, mivel így olcsóbban jövünk ki. Alapvetően 20-25 dollár a belépő 1-1 parkba autónként 7 napra, tehát ha 4-5 helyre megy valaki (márpedig mi fogunk :)) akkor érdemes megvenni az éveset.
A legnagyobb tanulság a környékkel kapcsolatban, hogy nem ajánlott egy napos kirándulásokat csinálni úgy, hogy nem a park közelében lakik az ember. Mi a reptér mellett lakunk, mert kedden este későn jöttünk, holnap pedig nagyon korán repülünk tovább. Tegnap nagyon korán keltünk és nagyon későn értünk vissza, és annyira fáradtak vagyunk, hogy ma már nem vállaljuk be újra.
A parkban rengeteg dolgot lehet csinálni, nagyon sok túrázó hely van, alpesi hegyek/tavak, esőerdők, gyönyörű tengerpartok. Bocsánat, óceán :) Én nagy túrázást nem akartam, mert nem szeretnék medvével/pumával vagy hasonlóval találkozni, nemrég volt a hírekben, hogy néhány turistának végzetes volt errefelé a találkozás egy medvével...
Szóval a második megállónk a Lake Crescent vol, egy gyönyörű kis alpesi tó, szép hátteret adott az autónknak :)

Innen a Hoh esőerdőbe vezetett az út. Ha valaki esetleg rajong a vámpíros filmekért, errefelé forgatták az Alkonyat c. filmet, egészen pontosan Forks városánál. Minket hidegen hagy a téma, úgyhogy nem álltunk meg :) Az esőerdőtől viszont teljesen készen voltunk. Hát az valami hihetetlen hely. Óriási fenyőfák, minden tiszta moha, a fák között rengeteg páfrány. A kidőlt fákat nem viszik el, ha az útra esik kivágják azt a részt, ami az úton van és marad ott minden. Próbáltunk fotózni, de hát ehhez már nagyon profi gép kellene, vagy több tudás, sajnos a képek nem sokat ad vissza abból amit ott  láttunk, aki kíváncsi keressen rá arra, hogy Hoh Rain Forest.

Itt egy kb. fél mérföldes kis sétát tettünk, ami közvetlenül a visitor center mellett indul. Nagyon jó volt a levegő, szívtuk is be az oxigént, mintha valami drog lenne :) Miután kigyönyörködtük magunkat elindultunk a Ruby beach felé, hogy megnézzük az óceánt. Kb. egy bő fél órás út volt ha jól emlékszem, és már elkezdett lemenni a nap. na hát ott is tátva maradt a szánk a látványtól. Egy parkolóban letettük az autót, aztán lesétáltunk a partra, és ott sétálgattunk, fotózgattunk. Nagyon párás volt a levegő, de közben friss is, itt is jól kiszellőztettük a tüdőnket. Mutatok erről is képet.

Ma pihenős napot tartunk, és nem megyünk ilyen sokat, megpróbáljuk meglátogatni a Boeing repülőgyárat, meg lehet, hogy elmegyünk a Microsoft főhadiszállásához is. Seattle-be annyira nagyon nem akarunk ezzel a hatalmas autóval bemenni, aztán még majd kiderül mi lesz. :)

Gyors helyzetjelentés

Tegnap éjjel szerencsésen ideértünk, gyorsan ment a bérautó átvétele is. "Sajnos" abban a kategóriában nem volt autó, amit béreltünk, így egy luxus kategóriájú Ford Flex terepjárót kaptunk felár nélkül :)
Mindjárt 8 óra, már túl vagyunk a reggelin, a mai napra az alábbi helyszín a terv:
http://www.erdekesvilag.hu/a-lelegzetelallito-olympic-nemzeti-park/

Köszönjük mindenkinek a gratulációkat, aranyosak vagytok. Bocs, hogy nem Vegasban házasodtunk, tudom, hogy mindenki arra számított, de pont ezért nem ott csináltuk :P :) Az túl snassz lett volna :)

Mindenféle

Épp valahol félúton járunk Chicago és Seattle között. Kb. 4,5 óra az út, és bár van online tv, nincs semmi érdekes, gondoltam írok pár sort, aztán majd ha net közelében leszek publikálom is. A kilátás amúgy nagyon szép. 7:35-kor indultunk szürkületben, de mivel nyugatnak megyünk eddig bő két órája előttünk a vöröslő naplemente, hátunk mögött meg a sötét éjszaka a szépen világító holddal.

A második szállásunkról akartam pár sort írni első körben. Az Element Times Square nevű 40 emeletes szálloda 28. emeletén volt a szobánk. Érdekes kis szoba egy mini konyhával. A földszinten bármikor literszámra lehet ingyen kávét vagy teát fogyasztani, helyi viszonylatban bőséges a reggeli. Olyan dolgok voltak, amikkel eddig még soha nem találkoztunk, a legjobb pl. valami epres, piros bogyós gyümölcsös smootie-szerű dolog volt, amiből ma egy extra nap pohárral vittem fel a szobába. Mivel kevés a hely ilyen sok embernek, simán felviheted a reggelit, mondjuk ez az országban ahogy tapasztaltuk a legtöbb helyen így van. Ma reggel pl. egy pasi a műanyag átlátszó fiókot vette ki az asztalból és azt használta tálcának, hogy az egész családjának vigyen fel reggelit J Van a 41. emeleten egy tetőterasz is, az is egy nagy előnye a helynek, hátránya viszont, hogy összesen 3 lift van, és valahogy nagyon érdekes logika szerint működik. Általában mindenki megnyomja mindkét irányba a hívógombot, de még így sem áll meg mindig, néha meg van, hogy az első megállás után nullázza az összes többi emeletet, és aki nem figyel, az könnyen extra időt tölthet a liftben. Nekünk így sikerült egyszer gyorsabban feljutni J

Ami fura egyébként a városban, hogy nem nagyon látunk függönyöket, pedig azért viszonylag közel vannak egymáshoz a házak. Egyik este pl. simán láttunk egy fotózást, ott ki is használtuk az új fényképezőm 40-szeres zoomját és még jobban láttunk mindent J

Többen megemlítettétek, hogy jó sokat megyünk. Hát ez azért van, mert New York annyira érdekes, hogy az embernek nincs kedve lemenni a föld alá, mert minden sarkon felfedezel valami érdekeset, vagy szembe jön egy érdekes/fura ember. Pl. nagyon szimpatikus volt a kutyáit énekelve sétáltató nő a Central Parkban, tök jó hangja volt, de a lámpaoszloppal szeretkezést imitáló kajánul vigyorgó hajléktalanon sem botránkoztunk meg. Az is vicces volt, hogy tegnap amikor kiöltözve, hátizsák nélkül jártuk a várost, akkor senki sem szólított le mindet, hogy vegyünk akciós jegyet valahova, a nap végére szinte helyinek éreztük magunkat, és a zebrán is bátran átmentünk a piroson, ahogy ott szokás. Ha nem jön autó simán átmennek az emberek, és a rendőr sem szól rájuk.

A közlekedés amúgy nagyon durva. Ma taxival mentünk ki a reptérre, mert így egyszerűbb és gyorsabb volt, de néha eléggé féltem. Sokat álltunk a dugóban, aztán mikor kiértünk Manhattanből a taxis próbálta behozni az elvesztegetett időt. Ez amúgy nem rendes taxi volt, hanem valami bérelt autós, amik vannak minden szállodánál és fix áron visznek ki. 60 dolcsit fizettünk, rendes taxival valószínűleg több lett volna. Nagyon meglepődtünk, mikor a kártyás fizetésre került a sor. A pasi rárakott egy kis kütyüt az iPhone-jára, ott lehúzta, aztán a telefonon ujjal alá kellett írni és készen is voltunk J

A La Guardia reptérről repültünk most, ezen még nem voltunk. Elég rosszakat írtak róla, de nem volt annyira vészes. Persze Chicagoban a Midway ahol átszálltunk lényegesen jobb, pedig z is főleg fapadosokat szolgál ki. A Southwest társasággal utazunk megint. Két éve nagyon bejött árban és szolgáltatásban is. Ők az egyik legolcsóbbak, és fejenként 2 bőröndöt lehet ingyen feladni, a többi társaságnál egyet sem. A gépen ha van tableted vagy okostelefonod akkor lehet tévézni, vagy megnézni, hogy épp merre repülünk, 8 dollárért pedig rendes wifit is lehet kapni. Kaját mondjuk még pénzért sem adnak, de ingyen osztogatnak mogyorót, perecet, chipset, meg üdítőket, pénzért pedig lehet venni alkoholt. Az beszállítás is nagyon profin történik. Becsekkoláskor az ember kap egy betűt és egy számot, pl. A 28, a bejárat előtt számozott oszlopok vannak ahova szépen be lehet állni, aztán amikor kezdődik a beszállás egymás után indítják a sorokat és bent meg már oda ülsz, ahova akarsz. 12 dollárért lehet A betűs számot venni, ez az elsőbbségi sor.

Még bő 1 óra az út, időközben előttünk is besötétedett. Én már nagyon fáradok, pedig ha odaérünk még fel kell venni az autót is, szerencsére a hotel közvetlenül a reptér mellet van.

A nagy nap :)

Tegnap csak 13 km-t sétáltunk, és ennek az volt a fő oka, hogy fontosabb dolgunk volt :) Reggel korán keltünk, mert készülődni kellett, aztán leintettünk egy taxit és elmentünk a belvárosba. Hogy miért taxit és miért nem metróztunk? Két oka is volt. Egyrészt mindenképp ki akartuk próbálni, másrészt szépen kiöltözve nem akartunk a metróval utazni a házasságkötő hivatalba. Igen, tegnap összeházasodtunk :)
Szóval az egész még nagyon régen kezdődött, mikor a párom egy ismerőse részt vett egy esküvőn New Yorkban, és akkor megfogalmazódott bennem, hogy ez kb. az egyetlen formája az eseménynek, ami nekem is tetszene. Aztán amikor márciusban megtörtént a lánykérés, ill. már birizgálta az agyunkat egy USA út, akkor eldőlt, hogy ok, megtesszük itt. Nagyon nehéz volt nem beszélni róla, de nem akartuk elkiabálni, mert nem tudtuk mi vár itt ránk és összejön-e egyáltalán. De végül sikerült :)

Nem kell hozzá sok dolog egyébként. Először regisztrálni kell online, és akkor kapsz egy elő-engedély-számot, ami 21 napig érvényes. Aztán bementek a Clerk Office-ba mindketten személyesen, és kaptok egy 60 napig érvényes házassági engedélyt. Miután ez megvan, 24 óra múlva már mehet is a szertartás. Mi pénteken intéztük, akkor elég sokan voltak, kb. 1 órát töltöttünk ott, de nagyon érdekes volt :) Tele minden boldog párokkal, volt néhány nagyon érdekes figura is. Egy nagy problémánk volt, nem volt tanunk, és itt kell legalább 1. Az ügyintéző azt mondta ne aggódjunk, kérjünk majd meg valakit az ott várakozók közül, sokan ezt csinálják. Aztán kifelé jövet láttunk egy helyi fényképész pasit, és vele lebeszéltük, hogy csinál pár képet és lesz a tanunk.

Tegnap végül úgy alakult, hogy késtünk és nem volt ott a pasi, de volt ott egy másik, akinél alkudoztunk kicsit és 60 dollárért elintézett mindent. Külön jó volt, hogy tudta mi a dörgés és mondta mikor mit kell csinálni, így villámgyorsan meg is voltunk. Nem volt előttünk senki így várni sem kellett, a fotók miatt volt csak kb. fél óra az egész. Először kaptunk egy sorszámot, amivel egy ablakhoz kellett menni és ott aláírni a papírokat. Ezzel lényegében már házasok lettünk. Aztán a sorszámmal egy új helyre kellett menni, ahol megtörtént az igenek ( I do-k) kimondása, pár fotó és kész. Ott helyben egy rövid okmányt adnak, de elvileg a honosításhoz egy részletesebb is kell, így elkezdtük azt is ott helyben intézni. Először ki kellett tölteni egy papírt, aztán elmenni 2 másik helyre újabb papírokért, pecsétekért. Az első hely egyszerű volt, a szemben levő épület, a másik egy 15 perces séta. Egy probléma volt csak. Mindenhol kellett fizetni 3-10-20-35 dollárt, de az utolsó helyen csak csekkel, vagy valami hasonlóval (money order, nem tudom magyarul) lehetett fizetni, és kellett keresnünk egy postát, gyógyszertárat, vagy western union-t, ahol azt el tudtuk intézni. Szerencsére találtunk, így végül megszereztük a bővített igazolást is, Jelenleg tehát házasok vagyunk, de otthon olyan fura helyzet van, hogy hivatalosan nem vagyunk azok, de nem is házasodhatnánk mással.

Miután mindennel végeztünk elmentünk ebédelni egy közeli utcába, amit 4 éve néztünk ki, hogy milyen jó kis helyek vannak ott. Aztán felmentünk a Rockefeller Center tetejére, hogy azzal a háttérrel is legyen rólunk fotó, végül ittunk egy koktélt az Empire Hotel (egyik kedvenc sorozatom egyik helyszíne, Gossip Girl) bárjában.

Ma a délelőtt pihenéssel telik, mert délután repülünk át Seattle-be. Nem tudom onnan hogy tudok majd jelentkezni, mert kevés időnk lesz nagy távolságok megtételére és leírhatatlan helyek meglátogatására. A túloldalon 9 óra lesz már az időeltolódás.

Félmaraton a Central parkban

Nem, nem futottunk, csak a telefonom szerint ma több, mint 22 km-t mentünk. Hiszek neki :)

A ma nap a filmek jegyében telt. A nap felét a Central parkban töltöttük (elég sok film helyszínét felismertük), voltunk az állatkertben, ahol a Madagaszkár pingvinjei játszódik. Hát nem teljesen olyan, de ami a rajzfilmben a bejárat, az a fal megvan a harang is a tetején, és ugyanúgy szól, mint a rajzfilmben. Benéztünk 2 múzeumba is, ha már a New York pass-szal ingyenes volt. Először voltunk a METsben, majd a Guggenheim múzeumban. Az előbbi hatalmas, ezért csak egy bizonyos részre koncentráltunk és csak azt néztük meg. Az utóbbi nagyon modern volt, hát nem tudom nekem a kortárs művészet valahogy nem jön be.
Megnéztünk 2 házat is az Upper East Side-on, ami kedvenc sorozataimban szerepelt. A 75. utca 7-es szám alatt áll a ház, ahol elvileg a Dadus (The Nanny) c filmben laktak. Érdekes, volt, mert ott volt egy másik pár is,akik jöttek azt a házat megnézni, hát nem gondoltam volna, hogy rajtam kívül van még rajongó, hiszen a sorozat már vagy 15 éve nem megy. A Gossip Girl (aktuális kedvencem) néhány helyszínét is megnéztük. Voltunk az Empire Hotelnél, és annál a háznál, ahol Blair Waldorf lakik. Érdekes volt sétálni a város ezen részén, itt laknak a nagyon gazdagok, meg celebek, és hát ez meg is látszik a környéken, kicsit mások a házak, a portaszolgálat egy fokkal előkelőbb, mint nálunk a nyolcban, ill. nyugodtabb is.
Átköltöztünk az új hotelbe is, az előző jobb volt, de ez sem rossz. A 28. emeleten lakunk, oldalra nézve látható az ablakból az Empire State Building. Van kis konyhasarok benne, a 41. emeleten meg egy tetőterasz gyönyörű kilátással.
Elmentünk ma este is a Rockefeller Centerhez, mivel ott van NY legjobb pizzázója, és 10 perccel a zárás előtt sikerült is beesnünk. Jó fej volt a srác, mert 1-1 szelet pizzát kértünk, de mindegyikből adott 1-1 ráadást is ingyér'. Megint át kellett sétálnunk a Times Square-en, de azt hiszem ez volt az utolsó. Kb. akkora volt a tömeg, mint egy nagyobb koncerten, mozdulni nehezen lehetett, úgy kellett magunkat átverekedni az embereken. Volt egy rész, ahol egy nagyobb tömeg ember nagy várakozással és izgalommal bámult egy óriási kivetítőt. Először nem értettük, hogy miért érdekes nekik annyira az a reklám, aztán kiderült, hogy van ott egy kamera, és az emberek visszaláthatják magukat nagyban. :) Arra amúgy jó volt az egész, hogy nem láttam még a teret sötétben, és hát az valami eszméletlen élmény volt. A sok óriási reklám kb. nappali fényt csinált, nagyon durva volt.

Gyorsan írtam, mert azt hittem még van erőm, de elfogyott, úgyhogy képeket most nem kaptok, majd talán holnap :)

15 km

Kb. ennyit gyalogoltunk tegnap a telefonom szerint. Jól el is fáradtunk.

A napot a Times Square-en kezdtük, majd végre átvettük a New York Pass kártyáinkat. Mivel még dél előtt voltunk úgy gondoltuk megpróbálunk lehúzni a listánkról (igen, van listánk, hogy milyen helyeken kell ennünk :)) egy híres hamburgerezőt, a Shake Shack-et. Csütörtök este eljöttünk mellette és hosszú sor állt az utcán, de bíztunk benne, hogy nem sokkal nyitás után még nem lesznek sokan. Hát elsőre bejutottunk, de tömve volt a hely, ezért miután leadtuk a rendelést kettéváltunk, én próbáltam asztalt szerezni, miközben Az Ember, Aki Szereti A Bacont várt, hogy a kezében tartott két kis kütyü elkezdjen rezegni/villogni, ami azt jelzi, hogy kész a kaja :) Finom volt, nem is volt túl nagyon, olyan pont nekem való. :) Erről a helyről azt kell tudni, hogy ez a keleti part egyik nagy kultikus hamburgerezője több üzlettel, és van egy hasonló Californiaban is, az In and Out burger, és nagy a harc, hogy melyik a jobb. A hírek szerint a Shake Shack hamarosan üzletet nyit Los Angelesben, nem messze egy In & Out-tól, és akkor majd mindenki könnyebben eldöntheti, hiszen gyorsan egymás után ehet mindkettőből :) Micsoda problémák :)

Ami még tetszett, hogy a 8. sugárúton, ahova enni mentünk, valami nagy kirakodóvásár volt, meg utcai kajaárusok, rengeteg ember, érdekes hangulat. Ezen sétáltunk egy darabig, aztán a 44. utcán kisétáltunk a kikötőkig, ahonnan a hajók indulnak. A New York Pass több hajóra is ad ingyen lehetőséget, mi a CitySightseeing Hop-on, Hop-off-ot választottuk, de nem szálltunk le róla sehol, hanem egy tettünk egy kört, ami kb. 1,5 órát tartott. Érdemes volt itt a végállomáson felszállni, mert sikerült egy jó helyet szereznünk a felső nyitott, de fedett részen, és nem kellett nyomorognunk a többi utassal, akik a későbbi helyeken szálltak fel. A hajó a Brooklyn hídig ment, ott megfordult, elment a szabadságszoborhoz, az Ellis Island mellett, majd vissza a kikötőbe. Íme egy kis ízelítő a látványból:

Ha már arra jártunk a következő állomásunk az Intrepid anyahajó volt, ami sokáig harcolt háborúkban, most pedig múzeumként üzemel tele minden érdekes dologgal, pl. a kiállított repcsik között van egy Concorde is :) 4 éve már voltunk itt, most azért jöttünk vissza, mert egyrészt annó nagyon tetszett, másrészt azóta idehozták az Enterprise űrsiklót, és nagyon szerettük volna látni. A pass ide is ingyen beengedett, csak egy 7 dolláros külön jegyet kellett vennünk az űrsiklóhoz. Először bejártuk a hajót, majd megnéztük a hatalmas aranyost. Én valahogy kisebbnek képzeltem, nagy meglepetés volt a mérete, mutatom:

Az űrsikló után beültünk a Concorde alá (ott volt árnyék :)) enni egy fagyit, meg valami kis görög kaját, aztán visszaindultunk a szállásra felfrissülni, lepakolni, de előtt beültünk egy koktélra abba a bárba, amiről az Így jártam anyátokkal c. sorozat bárját is mintázták, és természetesen 1-1 a sorozathoz kapcsolódó koktélt ittunk :)

Este még visszamentünk a Rockefeller Centerhez, meg sétáltunk az 5. sugárúton, hát így telt a szombatunk.

Most pakolnunk kell, mert ma átköltözünk egy másik szállásra (így volt olcsóbb). Sajnálni fogom ezt a helyet, nagyon bejött :(

Aklimatizálódunk

Eltelt az első napunk, sok sikerrel nem jártunk. Nagyon korán felébredtünk tegnap, ehhez képest viszont elég nehezen szedtük össze magunkat, mire el tudtunk indulni. A fő cél a helyi simkártya vásárlása volt, meg átvenni a New York Pass-t, ami szép kedvezményeket biztosít egy csomó nagy helyre (ez utóbbi nem sikerült), meg venni nekem egy jawbone "aktivitás-figyelő karkötőt", ami itt lényegesen olcsóbb, mint otthon (ez sem sikerült).
A Simple Mobile nevű társaságnál akartunk simkártyát venni, Róluk azt kell tudni, hogy nagyon olcsó 1 hónapos csomagjaik vannak, csak nincs rendes boltjuk, hanem viszonteladókon keresztül értékesítenek. A vicc az bennük, hogy a honlapjukon található viszonteladók listája nem tudom mikorról származik, de 10-ből kb. 3 hely létezett, kettőben árulták is, ebből az egyiknél a pasi jól át akart verni minket, úgyhogy azt hagytuk, a másiknál meg 1 db volt. Na de nézzük mindennek a jó oldalát, jó sokat sétáltunk (a telefonom szeritn kb. 8 km-t), közben bekukkantottunk a kínai negyedbe, voltunk abban az épületben, ahol a Bűbáj c. filmben a főszereplő ügyvéd irodája van :)

A nap második része viszont nagyon jól sikerült. Kivonatoztunk Long Islandre a helybéli rokonokhoz, és steaket sütöttünk a kertben, tisztára mint a filmekben :) Közben jót beszélgettünk vegyes nyelveken, mert a házigazda magyar származású, a felesége meg német, én nagyon élveztem a fejünk felett percenként elhúzó repülőgépeket is (közel laknak a JFK-hez). Nagyon rendesek voltak, mert visszafelé behoztak minket a városba. Nem volt gyorsabb az út, mivel elég nagy dugó volt, de a társaság sokkal-sokkal jobb volt, ill. gyönyörű volt Manhattan látványa, ahogy közeledtünk. :)

Este még felmetünk itt a szállodában megnézni mi van a 35. emeleten, hát egy jól felszerelt fittness terem, nagy duzzogva elviselhető kilátással. Sajnos a terasz zárva volt, pedig szívesen kinéztünk volna.

A mai nap már igazi turistás lesz, innentől képekre is számíthattok :)

New York baby :)

Megérkeztünk :)

Elég hosszú volt az út, és a végére elmondhatatlanul fáradtak lettünk, de itt vagyunk a Broadway-en egy 35 emeletes szálloda 18. emeletén gyönyörű kilátással (Courtyard Mariott).

Otthon tegnap kb 5 órát aludtunk, aztán nagyon korán elindultunk, mivel a reptéri gyorsforgalmin vagy egy kis lezárás és azt hittük nagy dugó lesz, de nem volt semmi. Viszont gyorsan átmentünk mindenhol, így elég sok időnk volt enni-inni a mastercard lounge-ban, meg kollégákkal találkozni. :)
A Zürichbe gyorsan odaértünk, ott viszont kiderült, hogy technikai problémák miatt 40 per késéssel indul a gépünk, amiből aztán kicsit több is lett, de tolták neki útközben, így nem késtünk nagyon sokat. Az út egész jól telt, az eddigiek közül ezt viseltem a legjobban. Nem tudom, hogy a Swiss kényelmes székeinek, vagy minek volt köszönhető, de itt most csak az előttem ülő nőtől szenvedtem, aki annyira hátra döntötte sz ülését sokszor, hogy alig maradt helyem. Sajnos angolul nem értett, ezért passzív-agresszív módon kellett tudtára adnom a nemtetszésemet, majd az utolsó 1,5 órában, amikor hozták a kaját, akkor a sztyui rászólt és onnantól nyugi volt. A bó 8 órás út vége volt a legdurvább, egyhe hullásvasút volt a leszállásunk, lehet, hogy hamarosan újralátjuk videón, annyi hasonló felvétel kering mostanában a neten a nagy szélben nehezen leszálló gépekről. Volt egy ukrán nyugdíjas csoport mellettünk, akik nagyon tapsoltak, hát most nem bántam, tényleg megérdemelte a pilóta :)

A határon viszonylag egyszerűen átjutottunk. Meglepő volt az új rendszer, hogy ha már voltál itt, akkor megcsinálhatod magadnak az útlevél bescannelését, fotót és ujjlenyomatot is csinálhatsz, aztán válaszolsz 2-3 kérdésre, hogy melyik járattal jöttél és nincs nálad semmi amit nem lehet behozni, aztán kapsz egy papírt, és elvileg gyorsabban átjutsz a nagy ellenőrzésen. Persze sok ember olyan paprt kapott (pl. párosunk másik tagja), amin nagy feketével át volt húzva minden, így tőle újból vettek az összes ujjáról ujjlenyomatot, de voltak akiket bekísértek valahova. Ezután jött még egy útlevélvizsgálat, meg leadtuk azt a papírt, amit kaptunk, aztán mehettünk is a csomagokért.
Na és itt kezdődött a legnagyobb szenvedés. A Lonely Planeten olvastuk, hogy a legjobb módja a bejutásnak a nycairporter nevű busz, hát nem tudom... Iszonyat sokat kellett várni, mire felfértünk a második buszra, aztán iszonyat nagy dugóban araszoltunk befelé a városba, majd csak pár utcát kellett sétálni a szállodáig, de a legnagyobb tömegben. Így végül a landolástól számítva 3 óra volt, amire a szállodába értünk. A buszon persze kezdtek visszajönni az emlékek a helyi emberekkel kapcsolatban :) A sofőr mielőtt elindultunk kiállt és bemutatkozott, szépen elmondta a megállókat és az azokkal kapcsolatos tudnivalókat, mindezt nagyon viccesen.Aztán amikor egy alagúton keresztül beértünk végre Manhattanbe, akkor bemondta, hogy Hölgyeim és Uraim, az álmuk valóra vált, itt vannak New Yorkban és elindította a nagy sikerű Frank Sinatra számot :)

Mi a Port Authority megállónál szálltunk le és onnan sétáltunk a 8. sugárúton felfelé az 54. utcáig, ahol a szálloda van. A környékről azt kell tudni, hogy ebben az utcában van a Studio54, ami a 70-es években az egyik leghíresebb diszkó volt, a szálloda másik oldalán pedig az a bár található, ami az Így jártam anyátokkal c. sorozat bárjának az ötletét ihlette. Este bekukkantottunk, teltház volt, majd megpróbálunk bemenni. A szomszéd utcában van szerencsére egy jó nagy bolt, ami0-24-ben nyitva van, meg tudtunk enni egy leveses-nél kis meleg kaját is, bár azt leves helyett inkább valami sűrű szósznak mondanám.

Aludni nem nagyon tudtunk, így volt időm ennyit írni. A mai program néhány ügyintézés, aztán irány Long Island :)

Utolsó simítások

Nagyjából összepakoltunk, reggel lesz meg pár dolog, de egész jók vagyunk. Persze nem sikerült időben ágyba kerülni, de nem is mi lennénk ha összejött volna :) Viszont megvan az első fix programunk, péntek délután megyünk Long Islandre rokonlatogatoba. Kemény lesz a holnapi nap. 5kor kelunk, aztán itthoni idő szerint este 10 körül landolunk a JFK-n, majd egy óra kb amíg átjutunk a határon, aztán újabb óra mire beerunk a manhattani szallasunkra, és akkor ott meg csak este 6 lesz :)

Közeledik az indulás

Én pedig kezdek pánikolni. Kevesebb, mint 48 óra van az indulásig, és addig nekem még legalább 3 Lonely Planet könyvet ki kellene olvasnom, nem tudom miből hányat vigyek, és hasonlók forognak a fejemben. Vasárnap a legnagyobb mosások kellős közepén elromlott a mosógépem, szerencsére nem volt nagy baj, gyorsan meg is csinálták, persze az csak reklám, hogy hétvégén is egy csomó szerelő kijön, meg hogy 0-24-ben hívhatóak...Persze lehet hívni őket, csak vagy ki vannak vasárnap kapcsolva, vagy csak hétfőn jönnek ki. Mindegy, minden jó, ha a vége jó, csak eredetileg úgy volt, hogy legkésőbb hétfő estig mindent kimosok, hogy meg is száradjon, és ez most így egy kicsit necces.
Nehéz kérdés a cipők/nadrágok száma is, bár ezt az időjárás úgy tűnik eldönti. Hetek óta jó idő van New Yorkban, sehol egy felhő, egy esőcsepp, ez lesz a jövő héten is, kivéve azt az öt napot, amikor mi ott leszünk. Nem baj, ez nem fog visszatartani semmitől, de azért egy kicsit jobb lenne, ha csak kevés eső és felhő lenne és több napsütés. Mondjuk így legalább eldőlt, hogy 4 cipőt viszek :)

Igen, megint megyünk :)

Mit is mondhatnék. Függők lettünk, és ez ellen nem érdemes védekezni :) Az időpont ismét aug. vége-szeptember eleje, és ismét kb. 3 hét. Lesznek új részek, lesznek régi helyek, amiket nem néztünk meg eléggé. A tervek szerint Zürichen át érkezünk New Yorkba, onnan pár nap után átrepülünk Seattle-be, majd onnan pár nap után Denverbe. Denvertől autózás lesz a következő államokon át: Colorado, Utah, Arizona, Nevada, California. Itt szokás szerint nagyrészt nemzeti parkokban töltjük majd az időt, majd a végén Las Vegasból repülünk vissza New Yorkba, ahol még eltöltünk 2 napot, mielőtt végtelen szomorúan hazaindulunk. Háromszor fogunk autót bérelni, már hetek óta álmodozunk róla, hogy milyen autókat szeretnénk, majd meglátjuk mi sikerül belőle.

Ami idén meglepőbb volt, hogy változott az Esta, több a kérdés, és most valahogy nem is sikerült elsőre, de csak nem lesz gond. A másik az interkontinentális repjegyek. Eddig ingyen lehetett helyet választani, most ezt csak 24 órával indulás előtt lehet megtenni, amúgy társaságtól függően 8-12ezer forintot is elkérhetnek irányonként és utasonként. Gyanús is volt az olcsó jegy, de amikor már úgy beleéltük magunkat, és a vásárlás közepén voltunk, akkor már nem fordultunk vissza, csak annyi módosult, hogy nem a British-t választottuk, hanem a Swiss lett a nyerő. A helyjegyet bevállaltuk, nem kockáztattuk, hogy a bő 6 órás úton rossz helyen és ne egymás mellett üljünk.

Íme az útvonal, a Denvertől balra lefelé kanyargó szakasz lesz az autókázás :)