Megérkeztünk :)
Elég hosszú volt az út, és a végére elmondhatatlanul fáradtak lettünk, de itt vagyunk a Broadway-en egy 35 emeletes szálloda 18. emeletén gyönyörű kilátással (Courtyard Mariott).
Otthon tegnap kb 5 órát aludtunk, aztán nagyon korán elindultunk, mivel a reptéri gyorsforgalmin vagy egy kis lezárás és azt hittük nagy dugó lesz, de nem volt semmi. Viszont gyorsan átmentünk mindenhol, így elég sok időnk volt enni-inni a mastercard lounge-ban, meg kollégákkal találkozni. :)
A Zürichbe gyorsan odaértünk, ott viszont kiderült, hogy technikai problémák miatt 40 per késéssel indul a gépünk, amiből aztán kicsit több is lett, de tolták neki útközben, így nem késtünk nagyon sokat. Az út egész jól telt, az eddigiek közül ezt viseltem a legjobban. Nem tudom, hogy a Swiss kényelmes székeinek, vagy minek volt köszönhető, de itt most csak az előttem ülő nőtől szenvedtem, aki annyira hátra döntötte sz ülését sokszor, hogy alig maradt helyem. Sajnos angolul nem értett, ezért passzív-agresszív módon kellett tudtára adnom a nemtetszésemet, majd az utolsó 1,5 órában, amikor hozták a kaját, akkor a sztyui rászólt és onnantól nyugi volt. A bó 8 órás út vége volt a legdurvább, egyhe hullásvasút volt a leszállásunk, lehet, hogy hamarosan újralátjuk videón, annyi hasonló felvétel kering mostanában a neten a nagy szélben nehezen leszálló gépekről. Volt egy ukrán nyugdíjas csoport mellettünk, akik nagyon tapsoltak, hát most nem bántam, tényleg megérdemelte a pilóta :)
A határon viszonylag egyszerűen átjutottunk. Meglepő volt az új rendszer, hogy ha már voltál itt, akkor megcsinálhatod magadnak az útlevél bescannelését, fotót és ujjlenyomatot is csinálhatsz, aztán válaszolsz 2-3 kérdésre, hogy melyik járattal jöttél és nincs nálad semmi amit nem lehet behozni, aztán kapsz egy papírt, és elvileg gyorsabban átjutsz a nagy ellenőrzésen. Persze sok ember olyan paprt kapott (pl. párosunk másik tagja), amin nagy feketével át volt húzva minden, így tőle újból vettek az összes ujjáról ujjlenyomatot, de voltak akiket bekísértek valahova. Ezután jött még egy útlevélvizsgálat, meg leadtuk azt a papírt, amit kaptunk, aztán mehettünk is a csomagokért.
Na és itt kezdődött a legnagyobb szenvedés. A Lonely Planeten olvastuk, hogy a legjobb módja a bejutásnak a nycairporter nevű busz, hát nem tudom... Iszonyat sokat kellett várni, mire felfértünk a második buszra, aztán iszonyat nagy dugóban araszoltunk befelé a városba, majd csak pár utcát kellett sétálni a szállodáig, de a legnagyobb tömegben. Így végül a landolástól számítva 3 óra volt, amire a szállodába értünk. A buszon persze kezdtek visszajönni az emlékek a helyi emberekkel kapcsolatban :) A sofőr mielőtt elindultunk kiállt és bemutatkozott, szépen elmondta a megállókat és az azokkal kapcsolatos tudnivalókat, mindezt nagyon viccesen.Aztán amikor egy alagúton keresztül beértünk végre Manhattanbe, akkor bemondta, hogy Hölgyeim és Uraim, az álmuk valóra vált, itt vannak New Yorkban és elindította a nagy sikerű Frank Sinatra számot :)
Mi a Port Authority megállónál szálltunk le és onnan sétáltunk a 8. sugárúton felfelé az 54. utcáig, ahol a szálloda van. A környékről azt kell tudni, hogy ebben az utcában van a Studio54, ami a 70-es években az egyik leghíresebb diszkó volt, a szálloda másik oldalán pedig az a bár található, ami az Így jártam anyátokkal c. sorozat bárjának az ötletét ihlette. Este bekukkantottunk, teltház volt, majd megpróbálunk bemenni. A szomszéd utcában van szerencsére egy jó nagy bolt, ami0-24-ben nyitva van, meg tudtunk enni egy leveses-nél kis meleg kaját is, bár azt leves helyett inkább valami sűrű szósznak mondanám.
Aludni nem nagyon tudtunk, így volt időm ennyit írni. A mai program néhány ügyintézés, aztán irány Long Island :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése