Mindenféle

Épp valahol félúton járunk Chicago és Seattle között. Kb. 4,5 óra az út, és bár van online tv, nincs semmi érdekes, gondoltam írok pár sort, aztán majd ha net közelében leszek publikálom is. A kilátás amúgy nagyon szép. 7:35-kor indultunk szürkületben, de mivel nyugatnak megyünk eddig bő két órája előttünk a vöröslő naplemente, hátunk mögött meg a sötét éjszaka a szépen világító holddal.

A második szállásunkról akartam pár sort írni első körben. Az Element Times Square nevű 40 emeletes szálloda 28. emeletén volt a szobánk. Érdekes kis szoba egy mini konyhával. A földszinten bármikor literszámra lehet ingyen kávét vagy teát fogyasztani, helyi viszonylatban bőséges a reggeli. Olyan dolgok voltak, amikkel eddig még soha nem találkoztunk, a legjobb pl. valami epres, piros bogyós gyümölcsös smootie-szerű dolog volt, amiből ma egy extra nap pohárral vittem fel a szobába. Mivel kevés a hely ilyen sok embernek, simán felviheted a reggelit, mondjuk ez az országban ahogy tapasztaltuk a legtöbb helyen így van. Ma reggel pl. egy pasi a műanyag átlátszó fiókot vette ki az asztalból és azt használta tálcának, hogy az egész családjának vigyen fel reggelit J Van a 41. emeleten egy tetőterasz is, az is egy nagy előnye a helynek, hátránya viszont, hogy összesen 3 lift van, és valahogy nagyon érdekes logika szerint működik. Általában mindenki megnyomja mindkét irányba a hívógombot, de még így sem áll meg mindig, néha meg van, hogy az első megállás után nullázza az összes többi emeletet, és aki nem figyel, az könnyen extra időt tölthet a liftben. Nekünk így sikerült egyszer gyorsabban feljutni J

Ami fura egyébként a városban, hogy nem nagyon látunk függönyöket, pedig azért viszonylag közel vannak egymáshoz a házak. Egyik este pl. simán láttunk egy fotózást, ott ki is használtuk az új fényképezőm 40-szeres zoomját és még jobban láttunk mindent J

Többen megemlítettétek, hogy jó sokat megyünk. Hát ez azért van, mert New York annyira érdekes, hogy az embernek nincs kedve lemenni a föld alá, mert minden sarkon felfedezel valami érdekeset, vagy szembe jön egy érdekes/fura ember. Pl. nagyon szimpatikus volt a kutyáit énekelve sétáltató nő a Central Parkban, tök jó hangja volt, de a lámpaoszloppal szeretkezést imitáló kajánul vigyorgó hajléktalanon sem botránkoztunk meg. Az is vicces volt, hogy tegnap amikor kiöltözve, hátizsák nélkül jártuk a várost, akkor senki sem szólított le mindet, hogy vegyünk akciós jegyet valahova, a nap végére szinte helyinek éreztük magunkat, és a zebrán is bátran átmentünk a piroson, ahogy ott szokás. Ha nem jön autó simán átmennek az emberek, és a rendőr sem szól rájuk.

A közlekedés amúgy nagyon durva. Ma taxival mentünk ki a reptérre, mert így egyszerűbb és gyorsabb volt, de néha eléggé féltem. Sokat álltunk a dugóban, aztán mikor kiértünk Manhattanből a taxis próbálta behozni az elvesztegetett időt. Ez amúgy nem rendes taxi volt, hanem valami bérelt autós, amik vannak minden szállodánál és fix áron visznek ki. 60 dolcsit fizettünk, rendes taxival valószínűleg több lett volna. Nagyon meglepődtünk, mikor a kártyás fizetésre került a sor. A pasi rárakott egy kis kütyüt az iPhone-jára, ott lehúzta, aztán a telefonon ujjal alá kellett írni és készen is voltunk J

A La Guardia reptérről repültünk most, ezen még nem voltunk. Elég rosszakat írtak róla, de nem volt annyira vészes. Persze Chicagoban a Midway ahol átszálltunk lényegesen jobb, pedig z is főleg fapadosokat szolgál ki. A Southwest társasággal utazunk megint. Két éve nagyon bejött árban és szolgáltatásban is. Ők az egyik legolcsóbbak, és fejenként 2 bőröndöt lehet ingyen feladni, a többi társaságnál egyet sem. A gépen ha van tableted vagy okostelefonod akkor lehet tévézni, vagy megnézni, hogy épp merre repülünk, 8 dollárért pedig rendes wifit is lehet kapni. Kaját mondjuk még pénzért sem adnak, de ingyen osztogatnak mogyorót, perecet, chipset, meg üdítőket, pénzért pedig lehet venni alkoholt. Az beszállítás is nagyon profin történik. Becsekkoláskor az ember kap egy betűt és egy számot, pl. A 28, a bejárat előtt számozott oszlopok vannak ahova szépen be lehet állni, aztán amikor kezdődik a beszállás egymás után indítják a sorokat és bent meg már oda ülsz, ahova akarsz. 12 dollárért lehet A betűs számot venni, ez az elsőbbségi sor.

Még bő 1 óra az út, időközben előttünk is besötétedett. Én már nagyon fáradok, pedig ha odaérünk még fel kell venni az autót is, szerencsére a hotel közvetlenül a reptér mellet van.